A belső út

A legkisebbnek nincs belseje - a legnagyobbnak nincs külseje.

Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

Ahogy a tudás örömtüzei egyre fényesebbé válnak, annál több és több sötétség tárul föl megdöbbent szemünk előtt.

 

Utak úgy lesznek, hogy járunk rajtuk.

A színek világa

Ez a több ezer éves kínai jelkép, egyszerűen elmondja hogyan épül fel a világ és benne a mi életünk is. De nem helyes, ha az ember a különböző jelképeknek sokat tulajdonít, mert ez előbb - utóbb félrevezeti és elhomályosítja a látását. Azért sem jó, mert velünk együtt változhat is és a jelképek követésével igen furcsa dolgokat hajlamos az ember elkövetni. Azért sem helyes, mert bármit teszünk az mind tovább él bennünk, legfeljebb egy időre elménk ködjébe vész.

Két "színből" áll az egész életünk, két ellentétes hatás ér bennünket életünk folyamán a többi csak e két szín árnyalata.  Születünk-meghalunk, szeretünk - gyűlölünk, szomorkodunk és örülünk. Ezek vagyunk mi. Egész életünk folyamán keresünk valami, amit néha úgy érzünk, hogy megtaláltuk, néha pedig úgy érezzük, hogy elveszítettünk, pedig nem is volt soha a miénk.  Mi legyünk az átmenet a fekete és a fehér között. Azért is, mert a feketében él a fehér és a fehérben is él a fekete. Mi vagyunk a kezdet és a vég, mi vagyunk az élet. Mi vagyunk az univerzum, hiszen belőle születtünk több millió évvel ezelőtt. Mi vagyunk az az anyag, amely gondolkodik és érez.

Szeretet

Nem kell szeretni. Az nem akarat kérdése. Az egy olyan csoda. Ha azt érzem, hogy valakit szeretek, akkor az egy csoda. És ezt észre kell venni. Nem azt mondom, hogy szeressétek egymást, hanem akkor, amikor úgy éreztek, ismerjétek azt fel. De nem kell! Van olyan ember, akivel ez a csoda soha nem történik meg az életében. A szeretet a legcsodálatosabb dolog a világon. Minél többet adsz belőle másoknak, annál több marad neked.  Minden dolgotokat szeretetben végezzétek

Harmónia

Az ember a tudat fényében nézi a világot, hogy megtapasztalja a tárgyakat. Amikor ugyanazt a fényt önmagára fordítja, akkor az így keletkező önismeret minden tettet és cselekedetet megvilágosít. A tudat ekkor határtalanná, szabaddá és minden teremtés forrásává válik. A tapasztalót már nem homályosítja el amit tapasztal. A tudat megszűnik a gondolat és érzékelés szolgájának lenni és önmaga kormányzójává válik. Bármilyen vágy, amely ennek az önismeretnek az állapotából indul ki úgy teljesül, hogy bármiféle ellenállásba ütközne. Aki kifelé tekint álmodik, aki befelé, az ébred.

Ősidők

Az ember testfelépítése azonnal meghatároz a térben hat irányt: fent, lent, jobb, bal, elöl, hátul. A Kozmoszok felépítése, szerkezete is ezt követi. Az emberen keresztül haladó képzeletbeli függőleges tengely a térben a világtengely. Az ember a tér középpontjában van, ebből is következik, hogy a tér körkörös, koncentrikus szerkezetű. Az ember köti össze a fentet és a lentet. A fent és a lent szembeállítása rengeteg helyen fordul elő, például a menny és a pokol helyzete vagy gondolhatunk Arisztotelész földi és égi mechanikájára. Ez az ellentét szülte az asztrológiát, a csillagjóslást is, illetve az egekbe helyeztük el az istent vagy az isteneket. A lentről felfelé való törekvés szimbolikája több dologban is megjelenik, ilyen például a sámánfa, a mezopotámiai zikkurat (Bábel tornya), a piramisok, az égi hírnökök, a Mohamedet égbe emelő kanca vagy a mennybemenetel.

A világtengelyre merőleges sík a horizont, amelyen a többi négy irány elhelyezkedik. A horizontot kör alakúnak látjuk, ami állandóan változik, ahogy más és más helyre megyünk. A horizont kör alakja ihlette a korong, később pedig a gömb alakú Föld gondolatát. A Kozmosz szerkezeti váza tehát a függőleges tengely a rá merőleges horizont, és ami a kettőt összeköti az a horizontra boruló félgömb alakú égbolt. A kozmosz e szerkezeti formája szinte minden nagyobb épületben megtalálható, hiszen a kupola mindig az égboltot szimbolizálja.

Az égbolton több jelentős objektumot is meg lehet figyelni. Elsők között a Napot, mely szabályos rendben kel fel és nyugszik le. Ez a szabályos ismétlődés az alapja a naptárkészítésnek. De a nappalok és éjszakák mellett a Nap mást is elárult, a keleti és a nyugati irányt, sőt ha egy árnyékot adó botot leszúrunk a földbe és figyeljük az árnyék hosszát és az irányát, akkor azt tapasztaljuk, hogy amikor a Nap az égbolton a legmagasabban van, delel akkor az árnyék a legrövidebb és mindig ugyanabba az irányba mutat, nevezetesen északra. Ez a megfigyelés tette az őskori, majd később az ókori embert a tájékozódás tökéletesítésére. Az árnyékot adó botot gnomónnak nevezték, és a napórák mellett leghíresebb példái az obeliszkek. A gnomón misztikusan kapcsolja össze a teret és az időt. A naptár fejlődéséhez elengedhetetlen volt a bolygók megfigyelése a csillagképek kialakítása. Ezeket elsősorban a mezopotámiaiaknak köszönhetjük, akiktől a görögök vették át az elnevezéseket. Az akkor ismert hét fő égitest adta a hét napjainak nevét, amiket még ma is megtalálhatunk: Nap – Sunday (angol), Hold – Monday (angol) Lundi (francia), Mars – Mardi (francia), Merkúr – Mercredi (francia), Jupiter – Jeudi (francia) Vénusz – Vendredi (francia), Szaturnusz – Saturday (angol). Körülbelül negyven csillagképet ismertek, amelyek közül tizenkét, állatokról elnevezett csillagképet kiemeltek, mert a Nap ezekben tartózkodhat és zodiákusnak, más néven állatövi jegyeknek nevezték. A mezopotámiaiaktól függetlenül más népek is készítettek naptárokat, gondoljunk csak a maja naptárra vagy Stonehenge- re.

Mítoszok

A mítoszok olyan mesék, amelyek nemcsak a kíváncsiságot elégítik ki, hanem hatalmuk van, előírnak vagy megtiltanak bizonyos dolgokat, cselekvéseket. Nemcsak mesék, megmondják miért olyan a világ, amilyen. A mítoszok a mi időnktől független szent időkben zajlottak le és megtudjuk belőlük, hogy hogyan keletkeztek a dolgok. Például a Föld elválik az Égtől a Káoszból Rend lesz.

A mítoszokban, illetve az egyes népek életében, mindennapjaiban is megjelenik a kozmosz felépítése. A lakóhely régen kör formájú alappal (horizont), középen tartórúddal (világtengely) ellátott kupolás (égbolt) építmény volt, gondoljunk a sátorokra, jurtákra. Egyértelmű az utalás a kozmosz szerkezetére. A mongoloknál és a tibetieknél a jurta vagy a sátor tetején egy nyílás volt, amit az „ég ajtajának” neveztek a középen elhelyezett tartórúdnak pedig a „létra” nevet adták, amelyen a sámán kapcsolatot tud teremteni az égiekkel, tud közlekedni. Ez egy szép példája annak, hogy a praktikusság ( nyílás a füstnek, rúd támasztéknak) és a mitikus jelentés (nyílás az égiek felé, rúd a közlekedéshez) hogyan épült egymásra, hogyan kapcsolódott össze. De más mítoszokban is találkozunk ilyen rúddal. Az északi mitológiában szerepel az Yggdrasil a kőrisfa, amely a világot tartó oszlop. Ez a kőrisfa vagy életfa motívum megtalálható nagyon sok műalkotáson. Sőt az északi népek templomai mellett a bejárat közelében mindig áll egy kőrisfa egy Yggdrasil.  A kozmosz körkörös, koncentrikus szerkezetére nemcsak a jurták, kunyhók alapja utal, hanem sok főtér, városnegyed, sőt város alaprajza is. A kínai, mezopotámiai és indiai kultúrkörben sokszor Mandalát készítettek. A Mandala szanszkrit jelentése kör. Az emberek, főleg a szerzetesek a földre színes homokból mintás kör alakú képeket szórtak, majd miután elkészültek, azonnal el is söpörték. A képek mindig valami szimmetrikus és koncentrikus formákat tartalmazott, ami a Kozmosz szimmetriájára és hierarchiájára utal. Az azonnali elsöprés pedig a Kozmosz változékonyságát, mulandóságát szimbolizálja. Jáva szigetén található Borobudur ez egy szent épület, ami tulajdonképpen egy óriási mandala és a Kozmoszt ábrázolja. Olykor a mandala közepére egy rizskupacot is szórtak és Meru hegynek mondták. Meru hegy a buddhizmusban az istenek lakóhelye, Ázsiában található a világ tengelyének gondolták és úgy hitték, hogy e fölött található a Sarkcsillag. Számos mítoszban szerepel, ebből két érdekesebbet említenék: a világot tartó teknős hátán áll, illetve evvel köpülték az istenek a világot és a hegy négy oldalán alakult ki a négy kontinens és az őket elválasztó négy tenger.

Szakítás a mítoszokkal

Az időszámításunk előtti hatodik század környékén az emberek már nem elégedtek meg a mesékkel és a mítoszokkal, magyarázatokat kerestek a Kozmosz szerkezetére és idejére vonatkozóan. Így a mítoszból két tudományág csírája bontakozott ki: a filozófiáé és a természettudományé. A világ más és más területén ebben az időben jelentek meg az első nagy gondolkodók, akik megalapozták népük vallását vagy tudományos munkásságát. A görögök közül Thalész és Pütagórász, az indiai Buddha a kínai Konfuciusz és Lao-ce, végül a perzsa Zarathusztra. A görögök munkássága inkább tudományos jellegű volt, míg Kínában és Indiában a vallás felé vette az irányt a magyarázatok keresése. Míg a görögöknél ekkor születtek meg az első természeti törvények, addig Kínában ekkor alakul ki a Lao-ce féle vallás (alapelve a Jin és Jang) illetve megjelennek Konfuciusz követői (taoisták), Indiában pedig a legkülönbözőbb vallási szekták, ezekből is kiemelkedik a buddhizmus (a Nirvána keresése) a védizmus és a dzsainizmus.

Az eddig megválaszolatlan kérdésekre pedig megszületnek az olykor furcsa, néha érthetetlen, mások vicces de mindenképp az emberiséget előremozdító tudományos és filozófiai, vallási válaszok de ez már egy másik mese…

Kezdetek

Indiában úgy tartották, hogy Szinghbonga, az ősisten az őseredeti vizek alatt élt, egyszer feljött a felszínre, leült egy lótuszlevélre, leküldött egy teknőst, majd egy rákot iszapért, de azok nem tudtak iszapot hozni a felszínre. Végül egy pióca hozott fel neki iszapot és ebből alkotta meg a Földet.

A vikingeknél Ymirt, az óriást darabolták fel. A koponyájából lett az ég, a húsából a föld, a verejtékéből a tenger, a csontjaiból a hegyek. A kolumbiai indiánok szerint az istenük már régóta álmodta a világot, amikor egy nap elfogta, valósággá változtatta és ebből lett a Kozmosz. A fenti példák mutatják, hogy a Kozmosz keletkezése nagyon foglalkoztatta az embereket és sokféleképpen képzelték el a Kozmosz születését. Egyesek igen meglepőek. A keletkezésre négy típust lehet megkülönböztetni. Az első típus az óriás feldarabolása. Ilyennel találkozunk Kínában, ahol Pan-kut darabolják fel, Skandináviában a fent említett Ymirt, Indiában Purusát, Iránban pedig Ormuzdot. Purusa feldarabolása egyébként kapcsolatba hozható a kasztokkal is. A második típus az alámerülés az ősvizekbe. A fent említett indiai eset az iszap felhozatala megjelenik más népek mítoszában is például a malájoknál az indonéziaiaknál az észak-amerikaiaknál a szibériaiaknál. A felhozatalban pedig a piócán kívül segíteni szokott teknős, rák, sőt vaddisznó vagy különböző búvármadarak is. A harmadik típus az ősisten gondolattal való teremtése. A kolumbiai példa mellett fontos megemlíteni a memphisi főistent, Ptah-t, aki kimondott szóval teremtette a világot. Az utolsó típus az ősanyag szétválasztása. A Genezisből jól ismert ég és föld, víz és levegő szétválasztása mellett megjelenik a tojás, mint első elem szétválasztása (ab ovo) egyebek között Japánban, Kínában, Indiában, Polinéziában, Afrikában és Görögországban. Az afrikai minaretek tetején egyébként a mai napig megtalálható a kőtojás, ami a Kozmoszt szimbolizálja.

Kapcsolatok

Már az elején említettem, hogy a Kozmosz szerkezetéből adódóan a földi és égi világ között sok különbség és éles határ van. De a mítoszok keretein belül mindig is törekedtek a kettő összekapcsolására. Az egyik ilyen példa volt az Yggdrasil az életfa de megemlíthetjük a Földet tartó Atlaszt az egyiptomiaknál a misztikus Nap bárkát, melyen a fáraó a napisten fia hajózott a földi Níluson és amelyen a Nap hajózott az égi Níluson. Ugyanilyen kapcsolat hozta létre a Földön az isteni lakóhelyeket a fent említett Meru hegyet az Olimposzt vagy éppen a sumérok Égi hegyét. Marduk a mezopotámiai isten, amikor megteremtette az eget a Földet és a föld alatti vizeket, rájött, hogy átjárót is kell teremtenie. Erről szól Marduk eposzának részlete:

„Valahányszor följöttök az Apszúból, hogy gyűlést tartsatok,
Mindnyájatoknak itt lesz éjszakai pihenője,
Valahányszor lejöttök az égből, hogy gyűlést tartsatok,
Mindnyájatoknak itt lesz éjszakai pihenője,
S ezzel Babilonnak nevezem el a nagy istenek házának.”

Az összekapcsolás egy másik formája a zarándoklás. A zarándoklatok oka mindig egy szent hely, egy szent út vagy egy szent cél. A szent helyeket, melyekre a zarándoklatok vezetnek, két nagy csoportba lehet osztani. Az egyik csoport a múltat idéző helyek, például az a szent hely, ahol Mohamed felrepült az égbe vagy ahol Krisztust keresztre feszítették vagy ahol Buddha megvilágosodott. A másik csoport a földrajzi jellegű helyek, ilyen például a fent említett isteni lakóhelyek a Fuji hegy a Kába kő vagy a világ köldöke (Jeruzsálem).

A Kozmosz ideje

A mítoszok a Kozmosz ideje kapcsán mindig beszélnek a keletkezésről és az összeomlásról, majd újjászületésről. Ez a ciklikusság minden nagy kozmosz leírásban megtalálható. Például ezt olvashatjuk János jelenésekről 21,1 és 5 részében:

„ezután láték új eget és földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. (...)

És monda az, ki a királyszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek.”

Az elmúlást, összeomlást és az abból való újjászületést a legtöbb mítosz az özönvíz szimbólumával jeleníti meg. Kevésbé ismertek: a buddhista mítoszokban Manut (az emberiség atyját) egy hal értesíti az özönvízről, ezért hajót épít, amivel át tudja vészelni a pusztulást, majd egy hegy tetején köt ki és megmenekül. Zeusz is özönvizet küld a Földre de Deukalión és Pürrha a Parnasszoszra menekül, így maradnak életben. Az azték reliefeken is találtak özönvíz ábrázolásokat. A babiloni Gilgames eposzban Utnapisti épít hajót, így menekülve meg az özönvíztől. Végül egy ausztrál mítosz szerint egyszer egy béka felszívta az összes vizet, ezért az állatok kitalálták, hogy megnevettetik, hátha a nevetéstől kinyitja a száját és újra lesz víz a sok sikertelen próbálkozás után egy angolnának végül sikerült úgy megnevettetnie a békát, hogy kiköpte az összes vizet és ebből lett az özönvíz.

az élet értelme

Az élet értelme a teljesség. A mindenség, ami nagyobb a legnagyobbnál, kisebb a legkisebbnél - teljesség. Az emberi lény különös potenciállal rendelkezik; a felvilágosodás az átszellemülés a felszabadulás és a megváltás lehetőségével. Minden emberi lényben benne rejlik a tudat végtelen óceánja, ami egy örök dolog és az embernek megvan a lehetősége, hogy kihasználja, felfedezze ezt a területet, magáévá tegye, birtokolja - ez az élet értelme, megismerésének kulcsa pedig maga a létezésünk.

a szerelem

Mindenik embernek a lelkében dal van

és a saját lelkét hallja minden dalban

és akinek szép a lelkében az ének

az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály: Második ének

 A jövő

egy lehetséges

Az emberi tudomány fejlődésének olyan stádiumához közelítünk, amelyben az ember rövidesen képes lesz magánál értelmesebb, gyorsabb, okosabb és életrevalóbb egyedeket mesterségesen létrehozni. Felmerül a kérdés, hogyan is tud majd ehhez viszonyulni, miképp tudja majd felvenni a versenyt az ember saját teremtményeivel, hogyan viaskodik majd a bennünk rejlő természetes ösztön, szellem és érzelemvilág. Indokolt, időszerű lépés vagy "Istenkísértés"? Eleve elrendelés, természetes folyamat és az evolúció törvényszerűsége, avagy mesterséges beavatkozás az élet rendjébe?

Második rész

Mit kaptál a megvilágosodástól? Istenivé változtál?
- nem
- Szentté lettél
- nem
- hát akkor mi változott?

- Felébredtem -

Köszönet a sok bölcs embernek, akitől idéztem.