Műteremben

A lelkem csendes műterem.
Fehér ruhájú vásznain
az Úr színével keverem
való vonallá álmaim.
Egyetlen munkán dolgozom.
Modell az Éden gyermeke,
sárból, lélekből lehelt ember;
az Isten-felség remeke.
Néha rezdül a színes ablak;
az Úr szűrődik rajta át,
s keresi, hogy vásznam arcán
megismeri-e önmagát?

Dezsényi Béla

A kezet csak megfogni szabad,
elereszteni vétek, ellökni átok,
egymásba simuló kezek
tartják össze az eget és a világot.

Alföldi Géza

Énekek éneke

Én, férfi, ennék, egyre innék
s te a múlót megfékezed,
ígérve mindég, tiltva mindég
mint papnő emeled kezed.

Mint szajha kínálsz csók izével
és körmeidnek éle metsz,
itatsz a könnyeim vizével,
kongó reményekkel etetsz.

A te kegyed áldása megvert,
a te oldásod megkötött,
s libegve tartasz engem, embert
az isten és állat között.

Így váltod a múltat jelenné,
hogy itt se légy és megmaradj,
a végeset is végtelenné
és bárhová nézzek, te vagy.

Te vagy, mi van, te vagy az emlék,
te vagy, ki küld és hívogat,
futnék tetőled s visszamennék,
dajkáld el az én kínomat.

Kosztolányi Dezső

Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.

Gárdonyi Géza

Sírni tud a szó,
magától is. - Ha tudod:
mosolyra tanítsd. -
Fodor Ákos

Aki s ami nem
a vágyakról szól: az a
vágyakról hallgat.

 

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rám ragyog, a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem, hiszen

csupán egy perc az életem.
Várnai Zseni

Vázlatok

Akikkel szívesen "dolgoztam"