Szeretni hozzád szegődtem...

vissza

A szeretet nem kíván semmit.

Ami kíván valamit, az a vágy.

Feldmár András

Feldmár András (Budapest, 1940. – ) Kanadában élő magyar pszichológus, pszichoterapeuta.

Tevékenysége szemben áll a pszichológia hagyományos útjaival, mert elítéli a diagnosztizálás széles körben elterjedt módszerét (l. DSM-IV) és az ezen alapuló terápiát, a betegségek és az emberek címkézését, a gyógyszeres kezelést (egyes kivételes eseteket leszámítva), másfelől pedig támogatja az LSD szakértő felügyelettel való használatát.

1956-ban, tizenhat évesen vándorolt ki Kanadába, saját bevallása szerint elsősorban családi okokból. Matematikusként végzett Kanadában, majd hamarosan a pszichológia felé fordult. Tanulmányai befejeztével, 1969-től klinikai pszichológusként dolgozott Vancouverben, ahol megismerkedett R. D. Lainggel. Nagy hatással volt rá a találkozás: Londonba költözött, és Laing tanítványa és életre szóló barátja lett.
1975-ben visszatért Kanadába, magánpraxist indított, és figyelemre méltó eredményeket ért el pszichotikus betegek terápiájával. Előszeretettel foglalkozik gyerekekkel, családokkal, csoportokkal és különböző közösségekkel is. Előadásokat és workshopokat tartott Kanada, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia több városában, Minszkben, Szarajevóban, Szerbiában, Debrecenben és Budapesten; pszichológusokat és pszichiátereket is továbbképez. Feldmár hatására jött létre a Soteria hálózat magyarországi tagja, a Soteria Alapítvány,[1] amely 1995 óta segíti a mentális problémákkal küzdő embereket.

 

Ha szeretsz. Akkor nem kérdezed meg, hogy miért. Vagy ha azt mondom, hogy most menj egy kicsit el, akkor nem kérdezed tőlem, hogy miért. És nekem nem kell megindokolnom, és nem kell okokat kitalálnom arra, hogy miért akarok valamiből többet, ez miért pont jó, és miért akarok valamiből kevesebbet.

A szeretet engedi, hogy a másik legyen. Óvatosan, törődve, vigyázva, de a szeretet csak azt akarja, hogy a másik legyen, úgy, ahogy van. Hogy az lehessen aki, ami.

Lehetséges, hogy te meg én egyek vagyunk. Ha azonban, ezt a te szavadra hiszem el, akkor a rabszolgád leszek, te pedig az uram és az effajta kapcsolat halálos.

A pszichiátria a világon mindenütt a rendőrség szerepét játssza. Visszatereli mindazokat, akik véletlenül rájöttek arra, hogy másként is lehet látni a világot, mint úgy, ahogy megtanítottak bennünket.

Szabadon választott rabszolgaság - ez a szeretet.

Ha akarok valamit csinálni, akkor miért nem csinálom? Hát, mert akkor valószínűleg nem akarom. Lehet, hogy csak akarni akarom, hogy akarjam, de nem akarom.

Minden álom, amit az ember többször álmodik, nagyon fontos álom. Vannak olyan emberek, akik addig álmodják ugyanazt az álmot, amíg meg nem értik. Ez olyan, mint amikor valaki ír neked egy levelet, nem bontod ki, és újra jön a levél, és újra jön a levél, amíg végre kibontod.

A szokás az, hogy bár az út elágazik - azaz lenne egy pont, ahol választanom kellene -, mégis olyan gyorsan megyek, hogy nem is látom, hogy hogyan lehetne máshová menni.

A szeretet bizonyítéka a szeretetben van, nem abban, aki szeret. Hogyha én úgy szeretlek téged, hogy én akarlak szeretni, az teher lehet neked. Azért mondom, hogy meg kell ismerni, akit szeretek, mert úgy kell szeretnem, ahogy a másik akarja, hogy szeressem. Különben én mondhatom, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, miközben te titokban arra vágysz, hogy meghaljak.

Szerintem a meditáció és a terápia között csak az a különbség, (...) hogy amikor meditálok, akkor tulajdonképpen megtanulom, hogy hogyan ne takargassam önmagam elől azokat a dolgokat, amiket gondolok, csinálok, érzek, ami bennem történik. Tehát átláthatóvá válok önmagam számára. Szerintem a terápia egy kicsit nehezebb, mint a meditáció, mert a terápiában átláthatóvá válok egy másik ember társaságában.

A szeretet nem kíván semmit. Ami kíván valamit, az a vágy.

Minél több tabut szeg meg az ember, annál érdekesebb lesz az élete...